Rőzsegátaktól a Magyar Közlönyig: elfogadta a kormány a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet

A vízelvezetés helyett a vízmegtartás lesz a hazai vízgazdálkodás vezérelve – legalábbis a papíron. A Magyar Közlöny 2026. augusztus 25-i, 117. számában megjelent 1265/2026. (VIII. 25.) Korm. határozat kilenc intézkedést és tizenegy miniszteri feladatot rögzít, köztük a vízgazdálkodási törvény átírásának előkészítését. A dokumentum szövegében ott van annak a civil mozgalomnak a lenyomata is, amely évek óta sürgeti ezt a fordulatot – az érintett felek felsorolásában nevesítve szerepelnek a „vízőrző szervezetek”.

Uniós pénz a kényszerítő erő

A határozat címe önmagában elárulja, miért éppen most született meg a dokumentum: a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv elfogadása a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) keretében rendelkezésre álló uniós források lehívhatóságához szükséges. Magyarország helyreállítási terve továbbra is tizenegy komponensből áll, amelyek egyike a vízgazdálkodás és körforgásos gazdaság; az ország a RePowerEU-hoz kapcsolódó, 940 millió eurós előlegen kívül korábban semmit nem hívott le az eszközből, mert nem teljesítette az ehhez szükséges előfeltételeket.

A terv tehát egyszerre szakpolitikai dokumentum és mérföldkő-teljesítés. Ez magyarázza a feszes határidőket is: a tizenegy kormányzati feladatból három már 2026. október 31-ig, további három 2026. december 31-ig esedékes, a végrehajtásról szóló jelentést pedig 2028. január 31-ig kell a Kormány elé terjeszteni.

A helyzetkép: 554 milliméter hiány

Az intézkedési terv helyzetértékelése szokatlanul nyíltan fogalmaz egy kormányzati dokumentumhoz képest. Rögzíti, hogy a vízgazdálkodási tervezés és gyakorlat nem készült fel az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére, és hogy a jogi, támogatási és infrastrukturális keretek máig a többletvizek elvezetését helyezik középpontba.

A számok a következők:

• A 2021 óta halmozódó csapadékhiány 2026. július 31-re országos átlagban 554 milliméterre nőtt, az Alföld és a Tisza hazai vízgyűjtőjének egyes térségeiben pedig meghaladta a 900 millimétert.
• A gátépítések és a vízkárelhárítás következtében hazánk vizes élőhelyeinek 90 százaléka eltűnt, az Alföld 40 000 kilométernyi csatornahálózata a vizek gyors levezetését szolgálta.
• Az OECD 2026. évi, Magyarországról készült vízgazdálkodási jelentésének becslése szerint a mezőgazdasági célú felszín alatti vízkivételek mintegy 19 százaléka engedély nélküli, az engedély nélküli mezőgazdasági kutak száma meghaladhatja a 100 ezret. Egy másik becslés szerint a hazai kutaknak mindössze körülbelül 10 százaléka szerepel hivatalos engedélyezési rendszerben.
• A víziközmű-ágazatban az átlagos vízveszteség közel 25 százalékos.
• Nagyobb árvizek idején az Alföldön akár 2–4 milliárd köbméter vizet lehetne visszatartani a tájban.

Új prioritási sorrend: előbb a természet, utoljára a felszín alatti víz

A terv szakmailag legfontosabb újítása a „vízgazdálkodási hierarchia” felállítása. Ennek értelmében elsődlegesek a természetalapú megoldások és a természetes vízmegtartási módszerek; ha ezek az adott területen nem alkalmazhatók, jöhetnek szóba hibrid vagy mesterséges megoldások, de ezek közül is a vízgyűjtőn belüli, az ökológiai célokkal összhangban lévő változatok élveznek előnyt. Vízgyűjtők közötti átvezetés vagy felszín alatti víz felhasználása pedig csak végső esetben, az ökológiai hatások fokozatos ellenőrzése mellett.

Ez a sorrend érdemben eltér a korábbi gyakorlattól, ahol a vízpótlás jellemzően csatornás átvezetést és öntözésfejlesztést jelentett.

Kilenc intézkedés, kilenc határidő

A melléklet 5. pontja kilenc konkrét intézkedést nevesít, mindegyiknél leírással, céllal, nyomonkövetési dokumentumokkal, felelősökkel és határidővel:

#IntézkedésHatáridő5.1A vízhasználatok összehangolt szabályozása a vízkészletekkel és klímaelőrejelzésekkel2026. október 31.5.2A VGT4 elkészítése, összehangolása az árvízkockázat-kezelési és aszálykezelési tervekkel2027. december 31.5.3Természetalapú megoldások integrálása a tervezésbe és az agrártámogatásokba2026. december 31.5.4A vízmegtartásra alkalmas területek lehatárolása2026. december 31.5.5Vízhatékonyság: hálózati veszteségek, újrahasználat, csapadékvíz-gazdálkodás2027. december 31.5.6Képzési és továbbképzési programok, zöld készségek2027. január 31. (kidolgozás)5.7Monitoring és értékelési keretrendszer terve2027. december 31.5.8Forrásigények meghatározása, javaslat a költségvetési és uniós forrásokra2027. február 28.5.9Ajánlások a vízgazdálkodási törvény módosítására2026. október 31.

A jogászi szempontból leginkább releváns tétel az utolsó. Az 5.9. pont indoklása kimondja, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény és a Nemzeti Vízstratégia fő célja a vizek hasznosítása és a vízkárelhárítás, a szabályozás a vizek mesterséges vízilétesítményekkel történő kormányzását helyezi előtérbe, és nem támogatja a természetes megoldásokat. A javasolt új alapelv szerint minden olyan vizet, amely nem fenyeget emberéletet vagy épített környezetet, infrastruktúrát, hasznos víznek kell tekinteni és megtartani.

A terv emellett felveti a vízgyűjtő-gazdálkodás magasabb jogszabályi szintre emelését, kiemelt körzetekben akár törvényi előírásokkal (példaként a Velencei-tó és a Homokhátság törvényi szabályozását, illetve a Balaton-törvény felülvizsgálatát említi), a természetes vízmegtartási módszerek fogalmának jogszabályi rögzítését, a KEHOP Plusz vízügyi projektlistájának módosítását, valamint egy vízügyi kutatóintézet újbóli létrehozását.

Ami idáig vezetett: a civil szál

A dokumentum szóhasználata nem a semmiből érkezett. Az elmúlt években több civil szerveződés is pontosan ezt a paradigmaváltást sürgette – jórészt eredménytelenül.

A Zöld Gerilla Mozgalom éveken át provokatív akciókkal – kecskés, tevés, „Kárpát-sivatag” demonstrációkkal – hívta fel a figyelmet az ország kiszáradására. 2026. május 19-én Dabason teltházas aszályfórumot rendeztek, ahol vízügyi, agrár-, erdészeti és természetvédelmi szakemberek, polgármesterek és gazdálkodók előtt hangzott el, hogy 2021 januárja óta hét Balatonnyi víz tűnt el a magyarországi talajokból, és hogy az elmúlt négy évben az aszályvészhelyzet kihirdetésén túl érdemi központi intézkedés nem történt. A pódiumon a Vízválasztó Mozgalom alapítói, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vezetője is helyet kapott.

A gyakorlati minta a Homokhátságról érkezett. A Kiskunmajsa-Marispusztai Önkéntes Vízőrzők a környékbeli termálfürdőkből elfolyó, kárba vesző vizet gátakkal és csatornákon keresztül egy alacsonyan fekvő, 2,5 hektáros területre irányították; a mesterséges árasztás a természetes árterek működését utánozza, javítja a talaj vízháztartását és emeli a kritikus szint alá süllyedt talajvízszintet. 2026. május 13-án, a kormány ópusztaszeri első ülésének napján Magyar Péter miniszterelnök, Gajdos László élő környezetért felelős miniszter és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetői a helyszínen tekintették meg az eredményt.

Két hónappal később a párbeszéd formalizálódott. 2026 júliusában a Vízőrző Mozgalom delegációja a minisztériumban adta át átfogó szakmai javaslatcsomagját Gajdos Lászlónak, Kelemen Ágnes vízügyi és klímapolitikáért felelős államtitkárnak és Horváth Balázs helyettes államtitkárnak, egyúttal kezdeményezte egy rendszeresen ülésező, állandó vízkészletvédelmi kerekasztal létrehozását. A miniszter a találkozóról „új korszakról” beszélt, és jelezte, hogy a kerekasztal ötletére nyitottak.

A javaslatcsomag maga is koalíciós termék: a VízŐrző Mozgalom szervezésében készült dokumentum elkészítésében a Víz Koalíció is részt vett, és a természetalapú megoldások jogszabályi elismerését, az engedélyeztetési eljárások egyszerűsítését, valamint a belvíz újradefiniálását szorgalmazza – hogy a többletvízre ne káros jelenségként, hanem megőrzendő erőforrásként tekintsünk. Ugyanezt a jogi irányt fogalmazta meg a WWF Magyarország is: 2026 júniusában közzétett kilencpontos javaslatában első helyen szerepel, hogy a szabályozásnak a víz megtartását kell szolgálnia, nem az elvezetését, kilencedik pontként pedig új típusú vízgazdálkodási közösségek ösztönzése.

Az elfogadott kormányhatározat mellékletében ezek közül több elem visszaköszön. A társadalmasításról szóló 4.4. pont az érdekelt felek között az önkormányzatok és a gazdák mellett kifejezetten nevesíti a vízőrző szervezeteket, amelyek tudását és tapasztalatait össze kell gyűjteni és fel kell használni a tervezésnél, biztosítva velük a folyamatos kapcsolattartást. A határozat 2. pontja pedig a szakmai szervezetek és társadalmi szereplők bevonását írja elő a vízhasználatok szabályozásának kidolgozásához.

Amire érdemes figyelni

A terv keretdokumentum: célokat, felelősöket és határidőket rögzít, forrásokat nem. Az 5.8. intézkedés éppen arról szól, hogy a költségigényeket még fel kell mérni – a 2027-es költségvetési tervezés és a 2028–2034-es uniós források kapcsán egyaránt.

Több civil kérés sem jelenik meg a szövegben. Nem szerepel benne a kisléptékű beavatkozások – rönkgátak, tókák, hódmenedzsment-eszközök – mentesítése a vízjogi engedélyezési eljárás alól, és nem került be az állandó vízkészletvédelmi kerekasztal intézményesítése sem. A Zöld Gerilla Mozgalom augusztus eleji felhívása szerint az őszi esők előtt a csatornák szakaszos betömése, a meglévő zsilipek bedeszkázása gyorsan és olcsón megoldható lenne a civilek és a gazdák bevonásával, a vízügy szakmai felügyelete mellett – ilyen azonnali, idei szezonra szóló intézkedést a terv nem tartalmaz.

A következő ellenőrzési pont október 31.: eddig kell elkészülniük a vízgazdálkodási törvény módosítására vonatkozó ajánlásoknak és javaslatoknak, valamint a Nemzeti Vízstratégia felülvizsgálata előkészítésének. Ez lesz az első alkalom, amikor kiderül, mennyi jut a normaszövegbe abból, amit a melléklet alapelvként megfogalmaz.

Forrás: Magyar Közlöny 2026. évi 117. szám (2026. augusztus 25.) – 1265/2026. (VIII. 25.) Korm. határozat és annak 1. melléklete. A közlöny hiteles szövege a magyarkozlony.hu oldalon érhető el.