Megsemmisített klímatörvény, lejárt határidő: 200 szervezet írt új normaszöveget a jogalkotó helyett

Június 30-án hatályát vesztette a magyar klímatörvény egyetlen konkrét kibocsátáscsökkentési vállalása, az Országgyűlés pedig azóta mulasztásos alkotmánysértésben van. A joghézagba a civil szféra lépett be: a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Green Policy Center koordinálásában mintegy 200 szervezet dolgozott ki egy teljes, 57 oldalas törvénytervezetet, amelyet át is adtak a kormánynak.

Amit az Alkotmánybíróság kifogásolt

Az Alkotmánybíróság 2025. június 4-én hozta nyilvánosságra, majd a Magyar Közlönyben 5/2025. (VI. 30.) AB határozat számon tette közzé azt a döntést, amely a klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény (Klímatv.) 3. § (1) bekezdését alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, és 2026. június 30-i hatállyal megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés mindössze egyetlen mondat volt: „Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40%-kal csökkenti 2030-ig az 1990. évhez képest."

A testület szerint ez a vállalás sérti az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből, XX. cikk (1) bekezdéséből és XXI. cikk (1) bekezdéséből fakadó nemzedékek közötti igazságosság, elővigyázatosság és megelőzés elveit. Az indokolás tartalmi magja, hogy a köztes célszám olyannyira megengedő volt, hogy azt Magyarország a rendszerváltást követő ipari átalakulás következtében érdemi klímapolitikai intézkedés nélkül, évekkel korábban teljesítette – az energiaügyi tárca már 2023-ban hivatalosan bejelentette a cél elérését. Az Alkotmánybíróság ebből azt a máig sokat idézett tételt vezette le, hogy egy szabályozás pusztán a változatlansága miatt is alaptörvény-ellenessé válhat, ha a tudományos ismeretek időközbeni fejlődésére tekintettel már nem felel meg az elővigyázatosság és a megelőzés követelményének.

A határozat második, jogpolitikailag talán még súlyosabb eleme a hivatalból megállapított mulasztásos alaptörvény-ellenesség. Az Országgyűlés ugyanis nem szabályozta átfogóan és kifejezetten a Kárpát-medence és Magyarország sajátosságainak megfelelően az üvegházhatású gázok csökkentésének a hagyományos kibocsátásszabályozáson túli eszközeit (mitigáció), az alkalmazkodás eszközeit (adaptáció), valamint az ellenállóképesség növelésének eszközeit (reziliencia) – ideértve ezek jogon túli elemeit is. A jogalkotói feladat teljesítésére a testület 2026. június 30-i határidőt szabott.

Az eljárás alapja ötven országgyűlési képviselő utólagos normakontroll-indítványa volt (kapcsolattartó: dr. Keresztes László Lóránt), amelyhez több szervezet – köztük a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ), a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség, a Reflex Környezetvédő Egyesület, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány és a Társadalmi Reflexió Intézet – csatlakozott amicus curiae beadvánnyal. Az Alkotmánybíróság emellett megkereste a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettest, az MTA elnökét és mind a tíz nemzeti park igazgatóját is. Az ügy előadó alkotmánybírája Szabó Marcel volt; a határozathoz Patyi András és Varga Réka párhuzamos indokolást, Handó Tünde, Haszonicsné Ádám Mária és Márki Zoltán különvéleményt fűzött. A Klímatv. 1., 2. és 4. §-át, valamint a 3. § (2)–(3) bekezdését támadó indítványelemeket a testület visszautasította, a nemzetközi szerződésbe ütközés megállapítására irányuló kérelmet pedig elutasította.

A határidő lejárt – és nem történt semmi

2026. június 30-án a határidő eredménytelenül telt el. A 40 százalékos célszám kikerült a jogrendből, új szabályozás azonban nem lépett a helyébe, így július 1. óta az Országgyűlés folyamatos mulasztásban van. A helyzet jogi kikényszeríthetősége korlátozott: az alkotmánybírósági felhívás teljesítésére nincs szankció, amire maga a testület is utalt, amikor felidézte, hogy egy másik – a Natura 2000 földrészletek hasznosításával kapcsolatos – felhívását az Országgyűlés 2018 óta nem teljesítette.

Közben a politikai környezet megváltozott: az áprilisi választás után felállt kormányban ismét önálló környezetvédelmi tárca működik, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium, Gajdos László vezetésével. A miniszter július 10-én jelentette be, hogy szeptemberben társadalmi egyeztetésre bocsátják a kormány tervezetét, és novemberre új klímatörvénye lehet az országnak. A Kormány őszi törvényalkotási programjában a tétel egyelőre a klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény módosításaként szerepel, az előterjesztő az élő környezetért felelős miniszter.

A civil normaszöveg: az élhető éghajlat védelméről

A jogalkotási vákuumot a civil szektor töltötte ki. A folyamat 2025 szeptemberében indult 34 szervezet közös kiáltványával, 2026 márciusára 180-nál is több szervezet és 40 szakértő közreműködésével elkészült a szakmai koncepció, amelyet március 30-ig bárki véleményezhetett az ujklimatorveny.hu oldalon. A végleges, 57 oldalas normaszöveget 2026. július 9-én mutatták be – ekkor már mintegy 200 civil, szakmai és érdekképviseleti szervezet állt mögötte.

A tervezet címe: „törvény az élhető éghajlat védelméről". Preambuluma kifejezetten hivatkozik az 5/2025. (VI. 30.) AB határozatra. Ahogy Baranyai Gábor, a javaslat főkodifikátora fogalmazott: éghajlatvédelmi fókuszú, de széles hatályú fenntarthatósági kerettörvényről van szó. Éger Ákos, az MTVSZ ügyvezető elnöke szerint a fő újdonság, hogy a klímapolitikát három egyenrangú pillérre – kibocsátáscsökkentésre, alkalmazkodásra és rezilienciára – építi.

A szöveg 19 éghajlatpolitikai alapelvet rögzít, köztük a visszalépés tilalmát, a szennyező fizet elvét, a nemzedékek közötti méltányosságot és a gyermekek mindenek felett álló érdekét. A célszámok jóval ambiciózusabbak a hatályon kívül helyezett vállalásnál: 2030-ig legalább 55 százalékos nettó és 50 százalékos bruttó kibocsátáscsökkentés az 1990-es szinthez képest, legalább 30 százalékos megújuló részarány, legfeljebb 740 PJ végsőenergia-felhasználás; 2040-ig nettó 85 százalékos csökkentés; 2050-re klímasemlegesség.

A tervezet legfontosabb jogtechnikai újítása a nemzeti és ágazati karbonköltségvetés: 2028-tól ötéves időszakokra meghatározott, számszerű kibocsátási felső korlát, amelyhez hét kiemelt ágazat döntéseit hozzá kell igazítani. Emellett új intézményrendszer épülne ki – Éghajlatvédelmi Kormánybizottság, Nemzeti Éghajlatvédelmi Tanács, kilenctagú Éghajlatpolitikai Tudományos Tanácsadó Testület (tagjaira az MTA és a HUN–REN elnöke tenne közösen javaslatot), Klímafinanszírozási Tanács, Nemzeti Klímavédelmi Hatóság, valamint a finanszírozási hátteret biztosító Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap.

Jogászi szempontból a legérdekesebb fejezet a felelősségi rész. A javaslat bevezetné az éghajlatveszélyeztetés tényállását: az a nagykibocsátó, amely elmulasztja a tevékenysége káros éghajlati hatásainak megelőzéséhez szükséges észszerű erőfeszítéseket, perben korlátozható, felfüggeszthető vagy eltiltható, az okozott kár pedig környezeti kárnak minősülne, a Ptk. veszélyes üzemi felelősségi szabályaival. Ilyen pert az ügyész és környezetvédelmi egyesület is indíthatna. A karbonköltségvetés elfogadásának elmulasztása miatt a Kormánnyal szemben mulasztási per lenne indítható, a jövő nemzedékek szószólója pedig közvetlenül fordulhatna az Alkotmánybírósághoz.

Mi következik?

A civilek kérése, hogy az Országgyűlés az idei ENSZ-klímacsúcs kezdetéig fogadja el az új törvényt. Gajdos László a javaslatokat „előremutatónak, jó egyeztetési alapnak" nevezte, és a júliusi zöldszervezeti egyeztetés után Farkas István, az MTVSZ társelnöke is partnerségről beszélt.

A szakmai mérce közben adott: Sulyok Katalin környezetjogász, a civil jogászcsapat tagja augusztus 10-i elemzésében tíz olyan nemzetközi jogi, emberi jogi és alkotmányjogi minimumkövetelményt sorolt fel – a tudományos megalapozottságtól a karbonköltségvetésen és a természeti tőke védelmén át a számonkérhetőségig –, amelyek nélkül az új törvény ismét jogi aggályokat vethet fel. A kérdés tehát már nem az, lesz-e klímatörvény-módosítás, hanem az, hogy formális jogalkotási válasz születik-e, vagy valóban kikényszeríthető keretszabály.